Olyan alkotókat választottam interjúalanyoknak, akikkel évtizedek óta egyáltalán nem vagy csak elvétve jelent meg szakmai beszélgetés. Ezek az interjúk eleinte igen, aztán több, mint egy évtizedig nem voltak elérhetőek. Most, hogy a PrimaZine elindult, ismét helyet adhatunk nekik, így szépen lassan elérhetőek lesznek a beszélgetések Erkel Andrással, Foky Ottóval, Gémes Józseffel, Pethő Zsolttal, Vajda Bélával és másokkal. Ha sokszor az interjú rövidre is sikeredett, most kiegészítjük őket bőségesen fotókkal, képekkel. 

Bár a szerkesztőfelületünk elviselné az interjúk visszadátumozását is, mégis inkább mai dátummal tesszük fel őket, és a cikkben jelezzük eredeti dátumukat.

Patrovits Tamás

‍

Cseh András animációsfilm rendező 1927. május 2-án született. Már a kezdetektől, az 1950-es évektől tagja volt a magyar rajzfilmgyártás – eleinte egyetlen – alkotógárdájának. Együtt kezdte Macskássy Gyulával, Dargay Attilával, Réber László és Várnai György grafikusokkal, hogy csak néhány nevet említsünk az alkotók közül. Számos reklámfilm mellett a Topino; a Frakk, a macskák réme; a Vackor vagy a Jómadarak című mesesorozatokat jegyzi rendezőként.

Hol tanultál, hol tanultad a rajzfilmkészítést?

A Képzőművészeti Főiskola festő és rajztanár szakára jártam, rajzfilmkészítést akkoriban még sehol sem tanítottak.

Hogyan kerültél mégis a magyar rajzfilmesek közé?

A főiskola elvégzése után 1951 őszén szegődtem az akkoriban már megalakult rajzfilm osztályhoz, ahol egy körülbelül húsz fős társaság működött, amelynek tagjai reklámfilmek mellett lehetőséget kaptak A kiskakas gyémánt félkrajcárja című film elkészítésére. Én akkor kerültem oda, amikor már a rajzolás utáni stádiumban voltak, és a kihúzásra kerestek embereket. A főiskolán nem azt tanultuk, hogy hogyan kell egy papírról egyenletes vonalakkal tussal, csőtollal cellre átmásolni a rajzokat, úgyhogy ez eleinte szokatlan volt nekem, de végül sikeresen vettem az akadályt, felvettek.

Hol készült a film?

A rajzfilmes osztály a Híradó és Dokumentum Filmgyár, a HDF része volt, először a New York palotában kaptak helyet – itt még nem voltam jelen –, majd később átköltöztek a józsefvárosi Koszorú utcába. Ekkor kapcsolódtam be én a munkákba.

Milyen körülmények jellemezték akkoriban a rajzfilmgyártást?

A Koszorú utcai helység egy többszobás lakás volt, ahonnan éppen kiköltözött a Kordélyosok Szabad Szakszervezete. Nyáron nagyon meleg volt, ráadásul a cellfestéket, állandóan melegíteni kellett, mert ha kihűlt, akkor már használhatatlanná vált. Néha éjszaka jártunk be dolgozni, és madzagon fellógatott vizes lepedőkkel frissítettük a lakást.

Nappal a társaság fele ruháskosarakban aludt. Nagyon családias, baráti volt a légkör. Mindenki a másik ismerőse volt, és ebben az időszakban számtalan dolgot kellett együtt megtanulnunk, „felfedeznünk”.

Senki sem értett még az animációhoz, a Gyuszi [Macskássy Gyula – a szerk.] sem. Ezidőtájt 20-30 ember alkotta a „stúdiót”. Engem kihúzónak vettek fel, majd amikor ennek a munkának vége volt, akkor kifestettem. Valójában még nem voltak kiosztott szerepek, így mindenki azt csinált, amire éppen szükség volt. Aztán, tekintve, hogy tudták, hogy én a főiskoláról jöttem, úgy gondolták: nekem rajzolnom kellene. Hogy hogyan kell két rajz közé egy harmadikat betenni, azaz fázisrajzot készíteni, azt először Dargay Attila mutatta meg, az ő szellemes magyarázataival kísérve.

Milyenek voltak a felvételi eszközeitek?

Nem voltak felvételi eszközeink, ki kellett járni a dokumentumfilm gyárba, ott volt egy egyszerű trükkasztal. Engem érdekeltek a technikai részletek is, úgyhogy gyakran elmentem az operatőrrel, Kozelka Kálmánnal, hogy ezt a munkafolyamatot is megismerjem. Pár évvel később, 1956-ban Kálmán disszidált, és ezek után én két évig operatőr is voltam. Animálni pedig a Párbajban [rendező: Macskássy Gyula – a szerk.] kezdtem először. Egy tudósféle figurát mozgattam ide-oda. Amikor a muszter megjött, Gyuszi kérdezgette, hogy ki csinálta ezt a jelenetet? Tetszett neki és tovább biztatott.

Milyennek ismerted meg Macskássy Gyulát, akit a hálás utókor a hazai rajzfilmgyártás atyjának nevezett el?

Szenzációs szervező volt, csudajó szemmel, arányérzékkel. Minden az ő kezében futott össze, precíz, pontos munkára törekedett, ugyanakkor alapelve volt a lényegretörés és az egyszerűség. Nyitott volt a fiatalok felé, értette gondjaikat, és segíteni próbált nekik. Jó háttereket rajzolt, de figurákat nem. Azt rábízta a Várnai György karikaturistára, vagy másra, például a Dargayra. Nagyon tudta, hogy mit akar, úgyhogy gyakran kritizálta a munkáinkat. Ezért volt jó rendező is!

Az első megmérettetések után hogyan ismerkedtél meg jobban a különféle animációs technikákkal?

Volt egy amatőr normál 8-as filmkamerám. A stúdióban csak rajzfilmkészítés folyt, ezért amikor itthon ráértem, akkor játszogattam. Forgatókönyv nélkül különféle technikákat próbáltam ki. Csináltam néhány gyurmajelenetet, rizsanimációt, ahol rizsszemekből kirakott figurákat mozgattam, de készítettem magamról egy kis miniportrét is. A plasztikával sohasem foglalkoztam többet, viszont ekkor próbáltam ki a papírkivágásos technikát is. Nem volt cellem itthon, szükségből használtam a papírdarabokat, nem hallottam, hogy más is csinált volna ilyet. Ez a filmecske még most is megvan. Ahogy az a praxinoszkóp is, amit magamnak fabrikáltam.

Mikor kaptál lehetőséget stúdiókeretek között a papírkivágásos technika alkalmazására?

Ez már jóval később, 1967-ben a Hűvösvölgyi úti műteremben történt. Francia megrendelésre készítettük a Topino sorozatot. Kaptunk egy demófilmet, amelyben szintén a papírkivágást alkalmazták. Elemeznünk kellett, kiismernünk és hasonló módon filmet készítenünk. Velem együtt Gémes József, Imre István és Nagy Pál dogozott ezen a sorozaton. Ekkor tanultam és szerettem meg igazán a papírkivágásos technika használatát.

Mi következett ezután?

A Hurrá, a Vili és Bütyök sorozat, ezeket ma már nem ismerik, de az archívumban biztos megtalálhatóak. Többen csináltuk, rendeztük őket, nem csak én.

1971-ben történt, hogy Macskássy Gyula halála után te vetted át a Frakk, a macskák réme című sorozat főmunkálatait, a több sorozatot megélt mese legtöbb részét te rendezted és animáltad.

Igazán nem is tudom, hogy Gyuszinak a filmben milyen szerepe volt, mert a figurákat és a forgatókönyvet Várnai György készítette, én vagy Nagy Pál pedig leforgattuk az egészet. Macskássy legföljebb kritizálta.

‍

Mennyi ideig tartott egy epizód felvétele?

Annak ellenére hogy én lassú embernek voltam elkönyvelve, a papírkivágás akkor már gyorsan ment nekem, 2-3 hét alatt el tudtam készülni vele. Egy személyben voltam operatőr, rendező és animátor.

Ennek a technikának az a nagy előnye, hogy egy már használt készletből lehet dolgozni, és csak az újabb kiegészítőket kell elkészíteni.

A papírdarabokat bármilyen módon össze lehet kombinálni, és sokféle mozgást lehet így előadni. Érdemes ugyanakkor egyféle méretben dolgozni. Sorozathoz ennél praktikusabb, olcsóbb technika nincsen! Én nagyon élveztem és mindenkinek ajánlottam ezt a technikát.

Reisenbüchler Sándor is nagyon szerette a papírkivágást. Gondolom, ismered az ő filmjeit!

Igen, persze! De őt nem az animáció, a mozgatás érdekelte, hanem a filmnyelv, abban volt nagyszerű. A Filmművészeti Főiskolát végezte, mint Vajda Béla.

Készítettél szerzői rövidfilmet is, ezek mégsem olyan jellemzők rád, inkább a sorozatok. Miért?

Nem vagyok író. Nem tudtam olyan szenzációsan írni, mint mondjuk a Nepp József. A szerzői filmhez pedig az is kell. Én máshoz értettem.

A papírkivágásos technikának van egy számítógépes előadási módja, a Flash animáció. Mennyire ismered az ehhez hasonló digitális technikákat?

Én 1984-ben nyugdíjba mentem. Akkoriban még csak ZxSpectrum és Commodore 64 volt. Ez utóbbira írtam programot is. De egy pc-t már nem tudnék használni.

Patrovits Tamás interjúja, László Marcell fotóival és archív képekkel. Zugló, 2004. augusztus 26.