PRIMANIMA Jumpstart

Közös projektünk célja, hogy a fiatal tehetségeket arra ösztönözzük, hogy kísérletezzenek és tágítsák a saját alkotói gyakorlatuk határait. Ez a közös cél már együttműködésünk és barátságunk kezdetétől fogva egyértelmű volt. Úgy határoztunk, hogy a C:A:H teljes programját ennek szenteljük, és annak is, hogy a közös alkotás örömét és értékét a vizuális művészetekben a résztvevők számára jobban hangsúlyozzuk, és lehetőséget adjunk nekik rá a közös műhelymunkával, illetve a workshopokat kísérő programok gazdag listájával a fesztiváljainkon először a 2023-as év folyamán.

Ebben az évben Patrovits Tamás és Yiorgos Tsangaris vezetésével a kollázskészítés alkotói módszereit helyeztük középpontba, így a közös workshop-sorozat szervezésében az volt a törekvésünk, hogy Cipruson és Magyarországon a lehető legtöbb különböző közös platformot nyújtsuk a résztvevőknek és a szakmai érdeklődőknek a kollázsról, kollázs animációról való gondolkodásra, kísérletezésre és művészeti tapasztalatcserére.  

A program legelső eseményeként Nicosiában közösen hirdettük meg a C:A:H részletes menetrendjét az Animafest Cyprus állandó partner helyszínén a Hambis Grafikai Múzeumban. A Primanima retrospektív filmes programot is vitt magyar kollázs animációkból. A válogatás kurátora Orosz Anna Ida filmtörténész, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa, a Primanima fesztivál programigazgatója volt. A vetítést pedig Patrovits Tamás mesterkurzusa követte.

A gyakorlati workshopokat Patrovits Tamás vezette Cipruson majd Magyarországon, aki arra ösztönözte a kísérletező fiatal tehetségeket, hogy a kollázsra mint struktúra alkotó erőre gondoljanak mind a vizuális világ, mind a zenei, hangi háttér megteremtésekor. Az alkotó táborokban az résztvevők a kísérleti, experimentális filmművészet iránya felé fordulhattak, így a kollázs technikájának újragondolása által új megközelítéseket kaphattak a kommercializálódó filmipar és vizuális kultúra irányai helyet. Cipruson a műhelymunka mellett Chris Robinson, kanadai animációs filmtörténész, az Ottawai Nemzetközi Animációs Fesztivál igazgatója tartott vetítéssel kísért személyes előadást a résztvevőknek a kollázs-animáció történetéről a frissen megjelent Earmarked for Collision - A Highly Biased Tour of Collage Animation című könyve nyomán. Budaörsön a fiatal tehetségek már kis csoportokban gondolkodtak együtt projektjeiken. Egy improvizált hang design szobát is építettek a BABtérben, hogy a filmjeik hangtervezésén dolgozhassanak. A kétszer egy hetes workshop sorozat és fesztivál élmény végén az alkotók egy audiovizuális installációt mutattak be közösen a Primanima fesztivál közönségének Magyarországon. Az installáció egy olyan kollektív mozi volt, amely az újrahasznosított és átalakított tárgyak bevonásával készült vizuális és hanghatások dinamizmusára összpontosított.

‍

‍

Visszatekintve a filmtörténetre, azon belül is az animációs filmek történetére (sőt a kamerahasználat előtti mozgóképekére), egyértelművé válik, hogy már a kezdetektől két látszólag egymásnak ellentmondó irányzat létezik, amelyeket többféle terminussal is leírhatunk – például nevezhetjük őket elbeszélőnek vagy nem elbeszélőnek, ábrázolónak vagy absztraktnak, hagyományosnak vagy kísérletinek. Az egyik oldalon narratív filmeket találunk, amelyek egy történet elbeszélésével ragadják meg a nagyközönséget, a másik oldalon pedig olyanokat, amelyek a médiumban rejlő lehetőségeket igyekeznek kitágítani. Ez a két véglet egy idő után már nem különült el egymástól élesen, hanem elkezdtek hatni egymásra, katalizálták egymás fejlődését, és olykor még össze is keveredtek, vagy olyan elemeket elegyítettek, amelyek korábban a másik irányzatra voltak jellemzőek. 

A Primanima Jumpstart kísérleti workshopjának fókuszába a tutorok a filmezés kísérletezőbb megközelítésére helyezték a hangsúlyt, arra bíztatva a résztvevőket, hogy merjenek kockázatot vállalni, és merjenek a váratlan nyomába eredni. A műhely elején az avantgárd film és kísérleti animáció néhány jelentős darabját nézték meg közösen, áttekintették a alkotásokban felismerhető alapvető irányokat és stratégiákat, majd közösen gondolkodtak más képzőművészeti ágak hatásáról, illetve a hangok és a zene szerepéről a filmekben.

A résztvevők végül különböző koncepciókra fókuszáló csapatokat alkottak, azzal a céllal, hogy belevágjanak egy animációs projektbe. A tutorok arra próbálták rávezetni a fiatal alkotókat, hogy az animációra elsősorban nem pusztán egyfajta filmre, hanem „mozgásban lévő képzőművészetként” érdemes gondolni, amelyet a mozivászon vagy a lapos képernyő helyett akár egy kiállítási környezetben is elgondolhatunk, mint egy installáció. A workshop alatt az egyik csoport a kiállítótérben dolgozott, a többiek együtt vagy egyénileg rövidfilmeket készítettek, melyek szintén megtekinthetőek voltak a térben. A kísérleti animációs installációnak a budaörsi Major kiállítótere adott otthont a Primanima alatt.

‍

‍