Erdélyben nálatok, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen indult először animációs képzés, 2002-ben. Hogy kezdtétek, és hol tart most?

2004-től tanítok a PKE-n, a képzőművészeti képzés 2002-ben indult és azóta folyamatosan van animációoktatás is. Mára már eljutottunk oda, hogy másodévtől van már mozgógrafika–animációs szakirány. Két éven belül szeretnénk ezt külön szakként is akkreditálni. Jó hír, hogy az egyetemet finanszírozó alapítvány jóváhagyta a szakindítást.

Ha valaki gyerekként, általános vagy középiskolás korban már tudja, hogy animációval szeretne foglalkozni, mit ajánlanál neki?

Ha valaki szeretne animációval foglalkozni, és szereti is ezt csinálni, akkor ez már önmagában is siker. Boldog az az ember, aki azt csinálja, amit szeret.

Az erdélyi gyerekek milyen animációkon nőttek fel 10-20 éve és ma?

Nehéz erre válaszolni, mivel ez a korosztály már nem úgy nőtt fel, mint mi, hogy csak tévében és moziban néztünk animációt. Az elmúlt pár évtizedben nagyon sok médiumon keresztül voltak elérhetőek az animációs tartalmak. Úgy gondolom, hogy itt egyénileg nagy eltérések lehetnek. De ha egy felmérést csinálnánk, akkor biztos a manga, anime és a szuperhősök győznének.

Mi az a három dolog, amit néztél a gyerek versenyprogram filmjeiben?

Nekem két kiskorú gyerekem van, így úgy gondolom, hogy sikerült gyerekszemmel is néznem a filmeket. Hogy mit nézek a filmekben? A humort, a grafikát és a szakmai igényességet.